Lassan kezdtem aggódni, hogy milyen bikinis képek kerülnek majd péntekenként terítékre, amikor az összes celebet szinte egyszerre levezényelték a tengerpartra. Ami az alakítását illeti, nem hiszem, hogy lehet ennél látványosabban eperes tortát majszolni és ilyen kimerítő harc után édes csak a pihenés, persze a tovább mögött.

Az oké, hogy nem kis ráfordítással megcsinálták és az ötlet sem rossz, hiszen némi plusz bevételhez jut a ház, de remélem esténként arra is figyelnek, hogy valami önjelölt lakótelepi pókember nehogy kárt tegyen magában.

Sokan sokszor megkérdőjelezték már Dávidunk szellemi képességét, de annyira mégis futotta tőle, hogy a marketing szakemberek véleményét, tanácsait tökéletesen betartotta. A havonkénti új frizura, a számtalan és nagyon trendi tetoválás, meg a gólszerző csapattárs elsőkénti köszöntése, nyakába ugrása meghozta az ismertséget és a plusz milliókat. Azt butaság lenne elvitatni, hogy egy jól működő gépezetben és ezen van a hangsúly, jobb oldalról beadni, szabadrúgást lőni nagyon tud, de rajta kívül vagy még két tucatnyian  képesek legalább ennyire, ha nem jobban és őket mégsem bálványozzák szerte a világon.

Ezért is tartom viccesnek, amikor valaki őt mint világklasszis labdarugót említi, ugyan mire föl? Most éppen az új csapat építését elég különös módon megvalósító AC Milanban kötött ki, akik történetesen a hősünket is támogató német/amerikai sport márkában feszítenek, csak úgy mint korábban a Real Madrid és a LA Galaxy. Ugye ez csak véletlen egybeesés?

Tudom, divat lett utálni, meg különben is húzzon már filmet forgatni, de ez a strandos kép akkor sem rossz.

Aztán csodálkoznak, hogy jön a bal és csökken a tejhozam.

Nehezen hiszem, hogy volt ennél lehetetlenebb küldetés az elmúlt fél évszázadban, pedig volt itt holdra szállás, ha volt, aztán a szovjet medvét is le kellett győzni, lehetőleg atom nélkül. Jó, tudom, kellett ehhez egy teljesen alkalmatlan Bush csemete, meg több mint 4000 áldozat Irakban és a gazdasági válság sem jött rosszkor, de az első feladott mégis csak kipipálta, a többi, szeretném azt hinni, meg már csak rajta múlik. Mindenesetre ez az 1980-ban készült képsorozat, az akkor még csak 19 éves Barack Obamaról, tökéletesen példázza, hogy egy kis szerencsével kézen fogva valóban minden rajtunk múlik.

- Figyu, tesó, szerintem 20 év múlva az ovális irodából fogod irányítani a világot.
- Ennyire jó lenne ez a cucc? Na, akkor adjál már nekem is egy kicsit.

Így hintáztatja Jessica anyuka aprócska csemetéjét.

Legalábbis az én csapataimnak. Tudom, ez azért nem akkora meglepetés, nem véletlenül fejeztem be, úgy ahogy legutóbb, de azért laz egyik továbbjutásában reménykedtem. Mondjuk, ilyen alibi játékkal, mint amit a Minnesota bemutatott nem is érdemeltünk mást. Most is tartom a korábban megfogalmazott véleményen, ezzel a töketlen edzővel sokkal többre nem is nagyon számíthatunk.

Egy perccel a félidő vége előtt, egy parádés labdaszerzést követően csupán alibi hívásokra telik tőle, majd miután a közönségnek sem tetszik és a kamera is őt veszi, rögtön nekimegy az egyik asszisztensének. A fene vinné el a szerencsétlen isten komplexusát, de említhetném a harmadik negyedbeli 4 és 1-es szituációt is, amit persze, hogy nem vállalt be. Nem beszélve, hogy végig azt erőltette, ami nem ment, ami kevés meg működött, azt bántóan mellőzte. Ez van. Majd jövőre, talán. A baj ezzel csak az, hogy másfél évtizede minden egyes NFL szezonom így ér véget.

Talán vagytok még egy páran, akik nem látták ezt a nem most készült képet a The Shield egyetlen szemrevaló rendőrlánykájáról. Gyorsan javítok, mert az utolsó évados szöszi ügynök sem volt rossz. Kár, hogy vége van.

Mondanom sem kell, hogy bosszúra szomjaztam. Ostoba Hari szégyenteljes K-1 döntős alakítása óta, ez nem volt kérdés, az hogy ilyen hamar bekövetkezi, na az már igazi újévi meglepetés a javából. A szervezet irányítói biztos, nem ezért tették be erre a gálára, de ez legyen az ő bajuk. Az agyatlan meg azt kapta, amit megérdemelt és nem csak a ringben, de még utána is. Hogy is mondta a győztes Alistair Overeem: Tiszteld a harcost, tiszteld az embert, ez a legfontosabb.

Csak egy kicsit. Ezért könyörgöm, drága jó ezer mester szomszédaim, csak ma ne vegyétek elő a fúrógépet.

Már ideje volna, nekem legalábbis. Pedig ez megint egy, olyan kötelező bulizzunk dolog, amit nem igazán preferálok, de azért nem hagynám ki. Tényleg miért is nem? Ti meg adjatok bele apait, anyait, mert utána kezdődik a robot.

Ami a nagy búcsúzókat illeti, az alaposan túlértékelt Tony Romo kezei alatt, a Dallas megalázó vereséget szenvedet fő riválisától és megint lemaradt a playoffról. Magunk közt szólva nem is érdemelték meg, hogy tovább menjenek. A Patriots esete más, hiszen Brady már az elején kidőlt, az őt egyébként meglepően jól pótló Cassel egy rendkívül kiélezet küzdelemben alulmaradt a Miamival szemben. Igen.

Ami a Jetst, meg Bret papát illeti, ideje lenne ezt már abbahagyni, mert a tököm ki van, hogy vagy öt éve a szezon vége felé Faragó Ricsike folyamatosan, minden egyes meccsén elmondja, hogy talán most látjuk utoljára elbotlani, orrot fújni, pislogni a mostanában semmit nem nyerő legendát. Eh.

Eléggé lestrapáltnak tűnik ezen a kilövés előtt készült fotón az Endeavour űrsikló.