Jelentem nem aludtam el rajta, bár voltak olyan szakaszai, különösen az első félidőnek, amikor elgondolkoztam ezen a lehetőségen. Két dolog fogott meg igazán, persze mindkettő már a lefújást követően történt. Ebből is látszik, hogy a színvonallal nem voltam túlságosan kibékülve.

Az egyik a skót drukkerek éneklése, ez tényleg csak a szigetországban szól ekkorát, a másik az oroszok sorfala volt. A győztes fejezte ki, ezen a szokatlan módon tiszteletét a legyőzöttnek. Ami fordított szereposztásban természetesnek hatott volna, az ebben a felállásban egészen nagy emberi gesztus volt. Ja és a Zenit teljesen megérdemelten vihette haza az Uefa Kupát.  

Igor Denisov itt már tudta.