Lehet itt az ezüst nagyszerűségéről áradozni, mert tényleg az, de amikor egy perccel a vége előtt, a bíró kihúzta a piros golyót, ez az egész megváltozott. Onnantól kezdve az aranyérem elvesztéséről beszélhetünk, ami nekünk csak néhány órás levertséget okoz, viszont Fodor Zoltán egy életen át viaskodhat majd magával.

Mert nem mindegy, nagyon nem, hogy első, vagy második, hogy eljátsszák neki a himnuszt vagy sem. Konkrétan a halhatatlanság, ami megkülönbözteti a kettőt. Ami meg külön bosszantó, hogy a két nap alatt a szőnyegen hagytunk egy aranyat és egy bronzérmet, ami ebben az ínséges időkben, több mint luxus.