Így kell egy langymeleg mérkőzésből sokáig emlékezetes Super Bowl döntőt csinálni. Az első három negyedben még dögunalmasan csordogált a találkozó, az Arizona bántó hibáit kihasználva, az esélyesebbnek kikiáltott, szokásos hazai pályás fújással megtámogatott Pittsburgh biztosan menetelt a siker felé.

A fene se gondolta volna, persze azért reméltem, hogy aztán az utolsó negyedbe minden olyat belesűrítenek a csapatok, ami a sportot és igen magát az életet jelenti. Ezért szeretik annyira az amerikai focit, meg úgy általában a különböző sportokat. Nincs film, sorozat vagy könyv ami ennél tökéletesebb és változatosabb fordulatokat lenne képes produkálni. Egy szerencsétlen mozdulat itt, egy szerencsés a másik oldalon és a pillanat tört része alatt minden megváltozik.

A végére tartogattam ugyan, de aki hallgatott rám, az most dörzsölheti a tenyerét, mert ezt megint eltaláltam, persze a nyereményetek bizonyos százalékával nyugodtan megdobhattok. Amúgy most már azt is tudom, hogy miért van közel fél éves szünet az NFL-ben. Ugyanis ennyi idő bőven elég arra, hogy elfelejtsem a mindenkori döntő után érzett csalódásomat. Kell is, hiszen húsz év alatt csupán hatszor örülhettem a végén, ami nem sok.