Legalábbis annak tartja magát, a nemrég indult blogjában. Olvasva utóbbi írásait, (csúsztatások, semmit mondó felszínesség, bántó tájékozatlanság) talán jobb lett volna, ha méltán megbecsült televíziós időjósnak, esetleg politikusnak áll. Az alábbi sorokat pedig küldöm mindenkinek, aki már ázott el korábban naposnak jósolt délutánon.

A komoly kutatómunka után megírt bejegyzés elején sportmarketing szakemberünk felteszi írásának kulcskérdést: „Erről jutott eszembe, hogy a magyar sportolók miért nem Twittereznek és ki lehet az első, aki meglépi?”

A helyzet az, hogy Talmácsinak már két hónapja működik az oldala, és még a cím (http://twitter.com/talmacsi) sem nevezhető bonyolultnak, szokatlannak. Vagy igen?

Biztosan csak véletlen, ilyen öngólt nem rúg, egy magát sportmarketing szakembernek hirdető emberke. Pedig, de, mert a bemelegítés után rögtön kapjuk az újabb adagunkat.

„Bár "onlineos" barátaim lehet, hogy legyintenek, ugyanis hanyatlóban a Twitter, azonban én mégis azt mondom, hogy talán hazánkban nem nőtte még ki magát.”

Tényleg? Érdekes. Vajon mire jött rá? Sajnos ezt nem tudjuk meg, mert valódi érvek helyett, a tankönyv szagú, közhelyes példák után, alábbi megdöbbentő magyarázatot kapjuk csupán.

„Ugyanúgy, mint ahogy én is el vagyok maradva egy-két lépéssel a dinamikus online változásoktól. (Pár hete még azt sem tudtam mi az a Twitter és mire jó?!)”

Tetszik érteni, de legalább önbizalma van a „kollégának”, ha esze nem sok. Na ennyit hősünk szakmai hitelességéről. Ezek után csodálkozik még valaki, hogy két évtizeddel a rendszerváltás után, itt tart a magyar sportfinanszírozás? Amúgy a hétvégére enyhülést jósolnak.