Nem csúnya, persze úgyis csak az számít, hogy mennyire lesz vezethető és gyors, de ettől mi még Schuminak nem fogunk szurkolni. Mert van másik.

Több mint két évtizede, rendületlenül várom, hogy két csapatom közül valamelyik végre super bowl-t játsszon. Erre tessék, amikor már karnyújtásnyira van a korábban lehetetlennek hit álom, a liga legostobább párosát alkotó irányító és edző, ezt is tönkre teszi. Persze az is tény, hogy ennyi hibával nem lehet nfl döntőt játszani.

Milyen idióta hívás volt már az utolsó és milyen amatőr megoldás Faragó Fantasztikus Favre-tól. Bedobja középre, miközben az is elég lett volna, ha gyalogol még három yardot és lefekszik vagy odaadja, a 30-as vonalon álldogáló csapattársának. Ember ez nem rulett, ahol vagy bejön vagy nem. Rossz döntést hozott, már megint, de remélem az utolsót Viking mezben. Favre, Childress takarodjatok Minnesotából, de jó messzire.

Update: Az alábbi videót pedig küldeném a sok koca szurkolónak sok szeretettel. Tessék csak hallgatni, hogy a két riporter mit is mond a végén. Hát igen, így megy ez.

Kérdezik sokan, hiszen az amerikai kontinens legszegényebb országát, már megint magukra hagyta.

Nem tehetek róla, biztosan a korral jár, de én továbbra is a mamát választom. Pedig, micsoda szeme van.

Most akkor, mit csináljak?

Van is mire. Mondjuk, a vesztes Serenat, így biztosan nem mutattam volna meg.

Megint egy ezüstérem, ami a mutatott játékkal kiegészülve tényleg nagy dolog, de ebben a korban ez csak részletkérdés. Viszont az már igazán örvendetes, hogy megint sikerült néhány valóban tehetséges kézilabdázót felnevelni. Remélem most, amikor a karrierjük szempontjából kulcsfontosságú szakaszhoz érkeztek sem vesznek majd el. Az illetékesek ezután is figyelnek majd rájuk és kapnak elég minőségi és mennyiségi lehetőséget a további fejlődésre.

Ellenben a győztes norvég csapat utolsó tízpercben mutatott zseniálisan taktikus játéka engem lenyűgözött. Nekünk sem kellett volna mást csinálni, mint ugyan így széttördelni, ölni a játékot Sydneyben és a horvát fővárosban, és akkor most olimpia és világbajnoknak mondhatnák magukat Pálinger Katiék. Kár érte.

Még mondja valaki, hogy az angol csajok nem szépek. Vagy Michele Keegan lenne az egyik kivétel?

Valaki elmondhatná végre a Csipes, Storcz párosnak, hogy a kajak-kenu-ra, így ebben a formában rajtunk kívül a kutya sem kíváncsi. Mindent elmond egy adott sportágról, ha a legfontosabb éves seregszemléjét, a kanadai (!) televízió munkatársai még normálisan leközvetíteni sem tudják.

Az örömittas Csipes kifakadása Fábiánnéra finoman szólva sem volt elegáns. Az időzítés, meg a rengeteg gusztustalan csúsztatás, pedig megmutatta, hogy az olimpia bajnoki címet, elsősorban nem a szellemi képességükért kapják a versenyzők.

Azok a sportolók, akik komoly eredményeket értek el, és magas szinten űzik a sportágat, biztos, hogy nem tartoznak a könnyű emberek kategóriájába, mivel a világ legjobbjai közé számítanak, és emiatt nem sorolhatók be az átlagemberek közé, mert más életritmusban és közegben élnek.

Sok sportágra igaz ez a megállapítás, de speciel a kajak-kenu -ra nagyon nem. Az újdonsült kapitányt, meg valakinek vissza kellene hozni a valóságba, mert most valahol máshol van. Amúgy, ennek az embernek vajon mekkora realitás érzéke van?

Na nem a folyamatosan velünk packázó szlovákokra gondoltam, mert az inkább egy hadüzenettel ér fel. Egyébként elképesztő, hogy mennyire bent ragadtak mind a hatan abban a sorozatban.

Csöng a telefon és a vonal másik végén, legalább 10 éve nem hallott egykori osztály(pad)társ szólt bele. Tényleg igaz, hogy a hangunk az idő múlásával nem változik, mi meg hála a Telekomnak, kapásból három órát dumáltunk. Jó volt.

Évek óta a zenészek sírásával van tele a polc. A letöltés megöli a zeneipart, meg hogy nem is érdemes lemezt kiadni. Erre a legutolsó senkiházi is simán elkér egy negyven perces fél playback fellépésért 200.000 forintot. Értjük ugye?! Ezzel egy óra alatt megkeresve, a honi átlag fizetést. Mennyire tudom sajnálni őket.

Hát ez kész. Már vagy tucatszor láttam és nem tudom megunni. Simán kenterbe veri az euro százezrekért készült, amúgy nem gyenge pipa reklámot. Na és mi a titka a tökéletes szabadrúgásnak? Gyakorlás, technika, ugyan, az élére vasalt stopplis a lényeg.

Én úgy tudom, már láttam ezért kizárást, hogy még a vonalra sem szabad rálépni. Ezzel szemben a tegnapi női 100-as döntőben, a második helyezett Kerron Stewart, a négyes pályáról indulva, végül a győztes honfitárs, az immár olimpiai és világbajnok Shelly Fraiser hármas pályáján ért célba.