Nem csak az atlétikának vagy az egyetemes sportnak volt ez egy újabb különleges pillanata, hanem az emberiség történetének. Usian Bolt. 9.58. Két lábon 100 métert, ennyi idő alatt teljesíteni, hihetetlen. Persze Peking után számítani lehetett valami nagy eredményre, de látni, átélni, ezáltal a részese lenni, egészen más. Aztán, hogy mit fogunk majd megtudni, mondjuk tíz év múlva, az meg egy másik kérdés.

A víz után, immár a szárazföldön, persze kevesebb magyar éremesélyel, de az az egy akár a legfényesebből is meg lehet. Elnézve Louise Hazel brit atléta nőt, pedig örülhetünk, hogy ide szerencsére még nem tőrt be a cápa ruha.

Tényleg nem az irigység mondatja, de miből?

Ej, Sarkozy papa tud választani, vagy őt, esetleg neki választottak, a fene se tudja, hogy megy ez azokban a magasságokban. A lényeg, hogy Carla Bruni nagyon is rendben van.

Már csak egy francia ellenőr hiányzott, ha az van egyáltalán barátságos találkozókon. Elvileg a vb lehetőséget jelentő második helyre pályázunk, de ez a játék borzalmas volt. Tét nélküli meccseket nem igazán nézek, de az ellenfél miatt, most kivételt tettem. Megbántam.

Úgy a huszadik percig bírtam, amikor is Balázsunk abszolút jogosan kiakadt Gyepes mesterre, amiért az senkitől sem zavartatva a lelátóra bikázta a labdát, ahelyett hogy megjátszotta volna valamelyik társát. Kettőből egyet hozni kellene, de Gyepessel, Torghellével, meg Halmosival, ez csak vágyálomnak tűnik. Amúgy, azon a bizonyos 81-es mérkőzésen én is ott voltam, az volt nekem az első. Fazekas gólját, amíg élek nem felejtem.

Azt, hogy a Chelsea bal oldalán az idióta Ashely Cole futkározik, még megértem. Nincs más. Persze jó lenne tudni, miért nem hajlandók végre egy normális megmozdulásokra képes bekket igazolni, de a jobb szélen történtekre nincsen értelmes magyarázaton. Nálam lehet a hiba, mert négy, ebből három vitathatatlanul a világ legjobb tíz edzője közé tartozó mester is bizalmat szavazott minden idők legagyatlanabb játékosa címre joggal pályázó Jose Bosingwa kartársnak.

Nagy szó ez, hiszen a blog szerzője többek között Híres Gabin, Tamási Zoltánon, meg Hrutka Janin szocializálódott. Érthetetlen, hiszen korábban elküldték a még mindig szemtelenül fiatal Johnson gyereket, a Pool köszönte szépen, míg a keretben ott van a BL döntőben győztes gólt szerző brazil Belletti és mégis.Valaki például megkérdezhetné a portugáltól, hogy Wayne Rooney egyenlítő góljánál, kit fogott, mit csinált, egyáltalán tudja, hogy hol volt éppen?!

Elizha Dusku és Rick Fox kapcsolatának egy bensőséges pillanata.

- Ha szeretsz, akkor kinyomod!
- Melyiket?!

Költséghatékony az biztos, de a dizájnon még alakítani kell, meg egy szék is elkelne valahova, hogy piacképes legyen.

Nem, ezek valóban új képek, mégha kísértetiesen hasonlítanak is egy korábbi sorozathoz. Elvégre sikeres stratégián, ami egyszer már nagyon bejött nem illik változtatni.

Két világbajnok, két teljesen eltérő módon megszerzett aranyérem, de a himnusz és az érem mégis ugyanolyan fényes. Mit csinált ez a vagány kislány, te jó ég. Úgy verte el világot, mint annak idején Darnyi Tamás. Az pedig már nagyon magyaros, hogy az egyik kis híján abbahagyta, a másikat edzőjével együtt az elmúlt öt évben pedig folyamatosan támadták. Akinek valaha is köze volt az élsport egészen furcsa hazai állapotaihoz, az tudja miről beszélek. Ügyvéd apukák, rövid szoknyás anyukák világában, megannyi potenciális klasszisunk vérzik el idő előtt. Szerencsére Ők nem vesztek el a süllyesztőben.

Egyébként pedig, elnézést szeretnék kérni mindazoktól, akik tegnap este úgy gondolták, hogy egy közveszélyes őrült rodeózik az utakon. Elismerem annak látszott, de én tényleg megpróbáltam figyelni mindenkire, viszont a női 400 vegyes döntőjére haza akartam érni. Látni akartam Hosszú Katinka úszását, ahogy felér a csúcsra, mert tudtam, hogy nyerni fog. Mint ahogy 96-ban is tudtam, hogy Czene surranó pályája csak a jól felépített taktika része és megfogja csípni a finnt. Mondtam is neki almádiban az általunk rendezett sportfesztiválon, hogy a fél közgázt átcsábítottam a Körcsarnokba, hogy neki szurkoljon. Vicces volt, ahogy az éjszaka kellős közepén, dülöngélő emberek rohannak végig a Rákóczin és a Kerepesin, de megérte.

Legalábbis annak tartja magát, a nemrég indult blogjában. Olvasva utóbbi írásait, (csúsztatások, semmit mondó felszínesség, bántó tájékozatlanság) talán jobb lett volna, ha méltán megbecsült televíziós időjósnak, esetleg politikusnak áll. Az alábbi sorokat pedig küldöm mindenkinek, aki már ázott el korábban naposnak jósolt délutánon.

A komoly kutatómunka után megírt bejegyzés elején sportmarketing szakemberünk felteszi írásának kulcskérdést: „Erről jutott eszembe, hogy a magyar sportolók miért nem Twittereznek és ki lehet az első, aki meglépi?”

A helyzet az, hogy Talmácsinak már két hónapja működik az oldala, és még a cím (http://twitter.com/talmacsi) sem nevezhető bonyolultnak, szokatlannak. Vagy igen?

Biztosan csak véletlen, ilyen öngólt nem rúg, egy magát sportmarketing szakembernek hirdető emberke. Pedig, de, mert a bemelegítés után rögtön kapjuk az újabb adagunkat.

„Bár "onlineos" barátaim lehet, hogy legyintenek, ugyanis hanyatlóban a Twitter, azonban én mégis azt mondom, hogy talán hazánkban nem nőtte még ki magát.”

Tényleg? Érdekes. Vajon mire jött rá? Sajnos ezt nem tudjuk meg, mert valódi érvek helyett, a tankönyv szagú, közhelyes példák után, alábbi megdöbbentő magyarázatot kapjuk csupán.

„Ugyanúgy, mint ahogy én is el vagyok maradva egy-két lépéssel a dinamikus online változásoktól. (Pár hete még azt sem tudtam mi az a Twitter és mire jó?!)”

Tetszik érteni, de legalább önbizalma van a „kollégának”, ha esze nem sok. Na ennyit hősünk szakmai hitelességéről. Ezek után csodálkozik még valaki, hogy két évtizeddel a rendszerváltás után, itt tart a magyar sportfinanszírozás? Amúgy a hétvégére enyhülést jósolnak.

A sok kihagyásért engedjétek meg, hogy egy újabb családi fotóval szolgáljak. Ezen a Portoban játszó druszám, éppen elhúzza a Lyon kapusa mellett a zsugát, hogy nem sokkal később már jogosan ünnepeltesse magát. Egyébként nemrég láttam a konzerv sportcsatornán, hogy igazán rendes gyerek ez a Hulk. Nem felejtette el honnan jött és mivel tartozik az otthoniaknak. Peace.

Kisgyőr egyik családi házából érkezett bejelentés a rendőrségre, miszerint a ház kamrájában az ott lakó 87 éves asszony és lánya lomtalanítás közben feltehetőleg II. világháborús lövedéket talált. A tűzszerészek a lövedékről megállapították, hogy az csak egy veszélytelen üres rozsdás hüvely, ám a kerti kapu mellett találtak egy földből kiálló fémhengert.

A ház tulajdonosa szerint a legalább negyven éve megtalált vashengert rég elhunyt férje használta a kerti szerszámok élezéséhez. A földből kiálló hengerről a tűzszerészek megállapították, hogy az egy romboló gránát kiálló vége, ráadásul a szerkezet működőképes volt, ezért azt egy közeli lőtéren a tűzszerészek megsemmisítették. - nol

Lacika újabb gyors lefolyású betegségét, már lassan megszokjuk, meg csak nem piszkítunk a saját portánkra, azt viszont még néhány éves uszodai tapasztalattal is nehéz feldolgozni, hogy valaki világcsúcsot repesztve sem tud a dobogóra kerülni. Őrület. A napi hatos átlagú rekord döntésről, öt másodperceket (!) javító, eddig sehol nem volt újdonsült bajnokokról, már nem beszélve. Munka, szorgalom, tehetség, kitartás persze, de ennek így vajon mekkora sportértéke van?